Szupervízió és csapatépítő tréning szabatéren
Van, amikor egy szakmai közösségnek nem újabb előadásra, több információra vagy még egy megbeszélésre van szüksége, hanem arra, hogy egy időre kilépjen a megszokott munkahelyi térből, hogy legyen idő megérkezni, sétálni, beszélgetni, figyelni egymásra – és közben egy kicsit saját magunkra is.
Egy ilyen alkalmat vezettem a Szécsényi Pedagógiai Szakszolgálat munkatársainak Szécsényben, ahol a szupervíziót és a csapatépítést ezúttal kivittem teljesen a szabadba.
A kastélykert, a tópart és a természet nem egyszerűen hátteret adott a programhoz, hanem a környezet maga is a közös munka részévé vált.
Megérkezni – nemcsak a helyszínre
A napot a szécsényi kastélykertben kezdtük. Az "öt érzékkel" végzett csendes séta során a figyelem fokozatosan a környezet felé fordult. Ez az egyszerűnek tűnő gyakorlat fontos váltást segít elő: a folyamatos cselekvésből és problémamegoldásból a jelenlét felé vezet.
Amikor séta közben másképp beszélgetünk
A szabadtéri szupervízió egyik számomra különösen értékes formája a sétáló beszélgetés.
Séta közben a beszélgetéseknek gyakran más ritmusa lesz. Nem ülünk egymással szemben, nincs asztal közöttünk, nem kell folyamatosan fenntartani a szemkontaktust. A mozgás és a táj változása teret ad a gondolatoknak is.
És talán éppen ezért olyan dolgok is megfogalmazódhatnak, amelyek egy tárgyalóasztal mellett nehezebben találnák meg a helyüket.
A természet mint a reflexió tere
A lassú séta, a tudatos érzékelés, egy kiválasztott fa melletti csend vagy a talajjal való kapcsolat megtapasztalása nem teljesítményről szól. Éppen ellenkezőleg: arról, hogy egy rövid időre ne kelljen sehová sietni.
A programban az erdőmerülés, a shinrin-yoku szemléletéből merítő gyakorlatok is helyet kaptak. A természetben végzett coaching egyik izgalmas sajátossága számomra éppen ez. Nem kell minden választ fejben megtalálnunk. Néha elég észrevenni valamit, ami megszólít: egy fát, egy utat, a víz felszínét, egy lehullott levelet vagy akár azt, hogy merre indulna tovább a lábunk.
Kérdés – út – válasz
A nature coaching blokkban mindenki egy saját kérdéssel indulhatott el egy rövid egyéni sétára.
A feladat nem az volt, hogy görcsösen választ találjon rá, hanem hogy figyeljen. Mi az, amit észrevesz? Mi az, ami valamiért megragadja a figyelmét? Milyen természeti kép vagy szimbólum kapcsolódik a kérdéséhez?
A séta után az élményeket journaling, vagyis reflektív írás segített rendezni. Ez a szakasz már az integrációról szólt: arról, hogy a tapasztalatból valami megfogalmazható és később is magunkkal vihető, rövid, saját, feltöltő, mindfulness módszer szülessen.
Csapatépítés másképp
A csapatépítésről sokaknak játékos feladatok, versenyek vagy közös kihívások jutnak eszébe. Ezeknek is megvan a helyük, de egy segítő szakemberekből álló közösség számára másfajta találkozás is értékes lehet.
Olyan, amelyben nem teljesíteni kell egymás előtt, hanem jelen lenni egymás számára.
A közös séta, a páros beszélgetések, a csendesebb egyéni gyakorlatok és az élmények megosztása egyszerre adhatnak lehetőséget az egyéni reflexióra és a csapathoz való kapcsolódásra.
És persze egy kávé…
Egy ilyen naphoz a megállás és a kötetlen együttlét is hozzátartozik.
A program során a Máltai Szeretetszolgálat FETE Kert Kávézójában is időt töltöttünk. A kávézó udvara egészen másfajta teret adott a találkozásnak: leülni, beszélgetni, megpihenni, és egyszerűen együtt lenni.
Mert egy csapat nemcsak a közös feladatok során épül. Sokszor azokban a köztes pillanatokban is, amikor nincs megoldandó feladat.
Miért érdemes kivinni a szupervíziót a természetbe?
A természet nem oldja meg helyettünk a szakmai nehézségeket. Nem ad kész válaszokat sem.Viszont megváltoztatja azt a teret, amelyben a kérdéseinkkel találkozunk.
A séta mozgásba hoz. A csend lassít. A természeti környezet új nézőpontokat kínál. A figyelem kifelé és befelé is tágulhat. És miközben egymás mellett haladunk egy ösvényen, sokszor könnyebb egymáshoz is kapcsolódni. Ezért szeretem a nature coaching szemléletét szupervíziós és csapatépítő folyamatokba is beemelni.
Köszönöm a Szécsényi Pedagógiai Szakszolgálat munkatársainak a nyitottságot, a közös gondolkodást, a sétákat, a beszélgetéseket és ezt a tartalmas szécsényi napot.